Az öntözőrendszerekről
A mai, rohanással teli életünkben egyre többen gondolkozunk el azon, hogyan tudunk időt spórolni. Vannak olyan megoldások, melyek bár kényelmi szempontból kiválóak, de mégsem eredményeznek több szabadidőt (pl. egy automata garázskapuval pár percet nyerhetünk maximum).
Egy kertes házban a mai világban szinte elengedhetetlen egy automata öntözőrendszer jelenléte. Bár sokan gondolják úgy, hogy az esti fűlocsolás nem vesz el sok időt, meg jó kikapcsolódás is, ez valószínűleg többször elmarad, nem beszélve arról, ha a család elmegy egy hétre nyaralni (és ezt természetesen augusztusban, a legnagyobb melegben teszi), a fű igencsak megsínyli ezt a hetet, és bár egy bőséges locsolással újra zölddé tudjuk varázsolni, mégsem lesz olyan mint régen, mert a gazok már elszaporodtak rajta.
Egy öntözőrendszerrel időt és pénzt spórolhatunk. Tulajdonképpen egy megfelelően megtervezett, víztakarékos, jól beállított (hajnali órákban a legkevesebb a párolgási veszteség) esőérzékelővel ellátott öntözőrendszer ugyanúgy hozzátartozik a környezettudatos gondolkodáshoz, mint a megújuló energiaforrások használata.
Amennyiben új öntözőrendszert szeretne telepíteni több dolgon is el kell gondolkoznia. Első és legfontosabb tényező, amit figyelembe kell venni, a szükséges víz mennyisége. Amikor meg akarjuk becsülni, hogy hány köbméter vizet fogunk elfogyasztani egy év alatt, akkor úgy kell számolnunk, hogy a fűnek naponta legalább 2 mm csapadékra van szüksége, ez 100 négyzetméter gyepfelületen 200 l vizet jelent. Egy évben általában 150 napot kell öntözni, így 100 négyzetméterenként 30 köbméter vízre van szükségünk évente.
A második legfontosabb dolog a vízforrás. Ez lehet hálózati víz, kútvíz illetve esővízgyűjtő ciszterna. Bár a hálózati víz minősége általában a legjobb – ez meglátszik az öntözőrendszer élettartamán is -, ugyanakkor a legdrágább is. Ilyenkor egyrészt mellékvízmérőt érdemes beszereltetni, hogy az öntözővízért ne kelljen csatornadíjat fizetnünk, másrészt az öntöző tervezésénél a drágább, ugyanakkor víztakarékosabb megoldásokat kell előnyben részesíteni. A másik megoldás, az esővízgyűjtő csatorna. Ennek csak akkor van értelme, ha egy kiadós eső után legalább 2 hétig biztosítja a vizet az öntözéshez. Ebben az esetben meg kell oldani azt, hogy az öntöző a hálózati vizet használja, amint a ciszterna kiürül. Abban az esetben, ha jó minőségű kútvizünk van és a hozam is bőséges, akkor a legcélszerűbb arról megoldani az öntözést. Ez utóbbi két esetben a szivattyú áramfelvételének költségével kell kalkulálni (általában 1 köbméter víz kinyerése 10-20 Ft-ba kerül, ami eltörpül a vízdíjak mellett).
A legmegfelelőbb öntözőrendszer megtervezéséhez még egyéb szempontokat is figyelembe kell vennünk: kert elosztása, víznyomás, terület lejtése, tájolás, árnyékoltság.
Az általunk tervezett öntözőrendszer mindig tartalmaz: szűrőt (ez megvédi a mágnesszelepeket a szennyeződésektől), mesterszelepet (ez a zónák előtti főszelep, ez van egyedül nyomás alatt) és esőérzékelőt. Az, hogy egy öntöző hány zónából (körből) épül fel, több dologtól függ:
Víznyomás:
Munkáink során sok olyan öntözővel találkoztunk, melyek éppen hogy működtek azon a nyomáson, nem volt meg az egyenletes vízeloszláshoz szükséges összetakarás, és a szórófejek sem emelkedtek ki megfelelő magasságra.
Ha túl nagy a víznyomás, az se jó, mert a rotoros (forgó) fejek tönkremennek. Ebben az esetben nyomáscsökkentőt vagy átfolyásszabályozós mágnesszelepeket szükséges telepíteni.
Kert elosztása:
veteményest, cserjéket külön kell öntözni;
fix szórófejeket és forgó szórófejeket nem szabad egy körre tenni, mert a forgó fejek több ideig kell menjenek, hiszen nem egyszerre locsolják a területet, hanem pásztázzák;
csepegtetőnek is külön zóna kell, mert kisebb nyomáson működik, mint a szórófejek